This Hungarian article on Latin American populism quoted an excerpt from one of Mark’s articles.
Az elmúlt évtized Közép- és Dél-Amerikában a baloldal el?retörését hozta. A hasonlónak látszó baloldali er?k azonban valójában kétféle irányzatba sorolhatók – számolt be a Metazin Jorge Castaneda cikkér?l.
Chilében, Uruguayban és Brazíliában a kommunista baloldalból kin?tt modern, mérsékelt irányzat került kormányra. A másik, nacionalista irányzatú baloldal ellenben a “régi, jól bevált latin-amerikai populizmus” politikáját eleveníti fel. Venezuelában, Argentínában és Bolíviában ennek az irányzatnak a képvisel?i kormányoznak.
Most Peruban is baloldali fordulat várható. Az áprilisi elnökválasztás els? fordulóját Ollanta Humala, az “inka nacionalista” párt jelöltje nyerte.
Humala a kilencvenes években magas rangú katonatisztként részt vett a perui gerillák elleni harcban. Azzal vádolták, hogy kínzásokat rendelt el. A Fujimori elnök elleni puccskísérlet egyik vezet?je volt.
Bár Humala nem baloldalinak, hanem nacionalistának vallja magát, baráti kapcsolatokat ápol a dél-amerikai baloldali politikusokkal. Amerikaellenesség tekintetében leginkább Chavez venezuelai és Morales bolíviai elnökhöz hasonlít. A külföldi kézben lév? vállalatok nemzeti tulajdonba vételét, illetve er?teljes megadóztatását ígéri, és korlátozni akarja a szabad kereskedelmet.
Az esélyes perui elnökjelölt kiáll az inka nemzeti örökség védelme mellett. Támogatja a halálbüntetés visszaállítását és Morales példáját követve a kokatermesztés legalizálását. Rendpárti intézkedéseket és a korrupció visszaszorítását ígéri. Humalának f?leg a vidékiek és szegények között nagy a támogatottsága.
Az Egyesült Államokban aggódva figyelik a perui fejleményeket. Korábban Rumsfeld védelmi miniszter hívta fel a figyelmet az USA biztonságát fenyeget? dél-amerikai “radikális populizmusra”. A New York Times szerkeszt?ségi cikkében most egyenesen küszöbön álló katasztrófaként értékeli Humala esetleges gy?zelmét – hozzátéve, hogy a másik versenyben maradt jelölt sem sokkal különb.
De nem mindenki tartja ördögt?l valónak a dél-amerikai populizmust. “Washington mindenkire rásüti a radikális populista címkét, aki szembeszáll a neoliberális gazdaságpolitikával” – olvassuk Mark Engler külpolitikai tudósító cikkét a baloldali Nation magazinban.
Engler szerint Dél-Amerikában populizmusból is kétfajta van. Az egyik a hataloméhes és korrupt katonai diktátorok eszköze, akik demagóg és nacionalista ígértekkel ámítják a népet.
A populizmus másik irányzata nemesebb célokat szolgál. “Már épp ideje volt, hogy valaki szót emeljen a nyomorgó többség érdekében egy olyan országban, amelyben az elmúlt két évtized neoliberális gazdaságpolitikájának köszönhet?en csak mélyült a külvárosi nyomortanyák és a gyarmati múltat idéz? paloták közötti szakadék. Ahol minden hatalom egy sz?k elit kezében van, a demokrácia kiszélesítése elengedhetetlen” – írja Engler.
Peruban a bányászatnak köszönhet?en a GDP több mint 5 százalékkal növekszik évente, de ennek csak a nagy energia- és bányavállalatok látják hasznát, a perui szegények nem. A 28 milliós lakosság csaknem fele a létminimum alatt él.
“Ahhoz nem fér kétség, hogy Humala populista – ismeri el Engler. – De most még nem lehet eldönteni, hogy a populizmus melyik útját választja.”
